Astor Piazzolla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Astor Piazzolla
Astor Piazzolla.jpg
Született 1921. március 11.[1][2][3][4][5][6][7][8][9]
Mar del Plata[10]
Elhunyt 1992. július 4. (71 évesen)[11][12][13][3][5][6][7][8]
Buenos Aires[14]
Állampolgársága argentin
Foglalkozása
Kitüntetései César-díj a legjobb filmzenének (1986)
Sírhely La Chacarita Cemetery

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Astor Piazzolla témájú médiaállományokat.

Ástor Pantaleón Piazzolla [ˈastoɾ pantaleˈon pjaˈtsola] (Mar del Plata, 1921. március 11.Buenos Aires, 1992. július 4.) argentin zeneszerző, harmonikás, zenekarvezető.[15]

Élete

Nyolcéves korában kapta az apjától az első bandoneónját (többnyire nyolcszögletű gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától.

Gyermekkorát Bronxban töltötte. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.

1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.

Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.

Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a dzsessz és Johann Sebastian Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bach és Piazzolla zenéje között.

Több mint ezer zenedarabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.

Leghíresebb művei:

Diszkográfia

  • 1975Libertango
  • 1986 – Astor Piazzolla Plays Astor Piazzolla
  • 1986 – Tristezas de un Doble A
  • 1987 – Astor Piazzolla: The Central Park Concert
  • 1987 – Suite for Vibraphone and New Tango Quintet
  • 1987 – Sur
  • 1988 – Concierto para Bandoneon
  • 1988 – The New Tango
  • 1989 – Tangos
  • 1989 – Tanguedia de Amor
  • 1990 – La Camorra: La Soledad de la Provocacion Apasiona
  • 1990 – Lumiere
  • 1990 – Vanguardistas del Tango
  • 1990 – Astor Piazzolla
  • 1990 – Libertango
  • 1991 – Astor Piazzolla & Alberto Ginastera
  • 1991 – Adios Nonino
  • 1991 – Maria de Buenos Aires
  • 1992 – Tango: Zero Hour
  • 1992 – Music for Two Guitars
  • 1992 – Ballet Tango
  • 1992 – The Vienna Concert
  • 1992 – Luna
  • 1992 – Woe

Jegyzetek

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Enciclopédia Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a b todotango.com, 26, Astor Piazzolla, 2017. október 9.
  9. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  11. Los Angeles Times, 1992. július 11., Astor Piazzolla; Tango Composer, Musician
  12. The New York Times, 1992. július 6., Astor Piazzolla, 71, Tango's Modern Master, Dies
  13. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  14. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  15. Astor Piazzolla biography

További információk

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap