Denis Mukwege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Denis Mukwege
(Denis Mukengere Mukwege)
Mukwege 2014 novemberében
Mukwege 2014 novemberében
Született Denis Mukengere Mukwege
1955. március 1. (63 éves)[1]
Bukavu[2]
Állampolgársága kongói demokratikus köztársasági
Foglalkozása nőgyógyász
Iskolái
  • University of Angers
  • Université libre de Bruxelles (doktorátus, 2015. szeptember 24., Etiologie, classification et traitement des fistules traumatiques uro-génitales et génito-digestives basses dans l’est de la RDC.)
  • University of Burundi
Kitüntetései
  • ENSZ emberi jogi díj (2008)[3]
  • Olof Palme-díj (2008)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (2009)
  • az Umeå Egyetem díszdoktora (2010)[4]
  • Wallenberg-érem (2010)[5]
  • Right Livelihood Award (2013)[6]
  • Civil Courage Prize (2013)
  • Szaharov-díj (2014)[7]
  • Nobel-békedíj (2018)[8]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Denis Mukwege témájú médiaállományokat.

Denis Mukengere Mukwege (Bukavu, Belga Kongó, 1955. március 1. –) kongói orvos, nőgyógyász, aki a háborús bűncselekmények során tömeges nemi erőszak áldozatává vált nők kezelésére specializálta magát. 1999-ben alapította meg szülővárosában a Panzi Kórházat, ahol azóta kezeli nemi erőszakos cselekmények áldozatait. 2018-ban Nadiye Muraddal közösen Nobel-békedíjban részesült.

Életpályája

Egy pünkösdista lelkész harmadik gyerekeként született. Édesapja munkássága késztette orvosi pályára, mivel meg akarta gyógyítani azokat az embereket, akikért apja imádkozott. Másik motivációt a terhességgel, illetve szüléssel kapcsolatos komplikációk észlelése jelentette, amit a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya is okozott. Egyetemi tanulmányait a Burundi Egyetemen végezte, ahol 1983-ban szerzett orvosi diplomát, ezt követően egy Bukavu melletti kórházban dolgozott gyermekorvosként. Praktizálása során a nőgyógyászathoz, illetve a szülészet felé fordult, a franciaországi Angers-i Egyetemen szerezett szakorvosi képesítéseket 1989-ben. Hazatérése után folytatta munkáját, egészen az első kongói háború kitöréséig, amikor visszatért Bukavuba és a második kongói háború alatt megalapította saját kórházát, a Panzi Kórházat. A kórház a fegyveres konfliktus során megerőszakolt nők kezelésére szakosodott. Ekkor érzékelte, hogy az elsődleges női nemi szerveken okozott sérüléseket háborús eszköznek használják, és a rekonstrukciós jellegű műtétek elvégzésére is összpontosított, majd az orvosi segítségen kívül később gazdasági és jogi segítségnyújtással bővítette ki tevékenységét.

Tevékenységét nagy nemzetközi figyelem kíséri, 2012 szeptemberében beszédet tartott az ENSZ-nél, ahol elítélte a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett tömeges erőszakolásokat és bírálta a kormányzatot, hogy nem tesz eleget ennek megállításáért. Egy hónapra rá, október 25-én támadás érte az otthonát. Lányát túszul ejtették és megvárták, amíg Mukwege hazatér, hogy merényletet követhessenek el ellene. Visszatérésekor testőre közbelépett, akit a támadók lelőttek, Mukwege meg a földre dobta magát, így túlélvén a támadást. Ezt követően elmenekült Franciaországba, ahonnan három hónap múlva, 2013. január 14-én tért haza, miután betegei pénzt gyűjtöttek össze, hogy a repülőútját finanszírozzák. Ekkor a kórházba költözött. 2015-ben védte meg PhD-értekezését az Université libre de Bruxelles-en.

Rendszeresen szólal fel nemzetközi fórumokon a háborúk során megerőszakolt nők érdekében, cselekvésre szólítva fel a nemzetközi közösséget. Tevékenységét számos díjjal jutalmazták: többek között 2014-ben az Európai Parlament Szaharov-díjjal, 2018-ban pedig Nadiye Muraddal közösen Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ezenkívül számos egyetem díszdoktori címet adományozott neki.

Díjai, elismerései

Jegyzetek

Források