Sőtér István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sőtér István
Az 1977-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1977-es Körkép antológiában megjelent portréja
Született Sőtér István
1913. június 1.
Szeged
Elhunyt 1988. október 7. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Házastársa Jász Veronika
Foglalkozása író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár
Kitüntetései Kossuth-díj (1954)
József Attila-díj (1985)

Sőtér István (Szeged, 1913. június 1.Budapest, 1988. október 7.) Kossuth-díjas író, irodalomtörténész, esszéista, egyetemi tanár. Felesége, Jász Veronika grafikus-iparművész.

Életpályája

Apja, nagybátyja az I. világháborúban meghalt, anyja és nagyanyja nevelte. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte. 1931-1935 között a budapesti Eötvös Collegium tagja, francia–magyar–német szakon. 1935-1936 között a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjasa volt. 1936-ban az Eötvös Collegium francia előadója és könyvtárosa volt. 1936-1939 között a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939-1945 között közgazdasági pályán működött (a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének titkára). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd 1946. augusztus 1-jétől a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium X. főosztályának helyettes vezetője, 1947. június 1-jétől vezetője. 1948-1952 között a szegedi egyetem tanára, 1952-től az 1960-as évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora volt. 1956-ban oktatásügyi-miniszter helyettesként dolgozott. 1957-1983 között, nyugállományba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója volt, ehhez kapcsolódóan az 1974-ben indított Literatura című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként (1974-1985) is működött. 1960-1969 között a Magyar PEN Club elnöke, 1970-1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a Sorbonne doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949-1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta. Íróként a Válaszban, esszéistaként a Magyar Szemlében és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok című folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. 1. a Színművészeti Főiskola végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta, majd a Veszprémi Petőfi Színház vitte színre 1985. március 22-én. Fordította Hemingway, Emily Brontë, Graham Greene, Thyde Monnier regényeit.

Művei

  • A XVII. századi francia rhetorikák stílus-szemlélete; Dunántúl Ny., Bp., 1936
  • La doctrine stylistique des rhétoriques du XVIIe siècle; Eggenberger, Bp., 1937 (Bibliothèque de l'Institut Français à l'Université de Budapest)
  • Fellegjárás (regény, 1939, 1977)
  • Francia szellem a régi Magyarországon (tanulmány, 1940)
  • Kelet és nyugat határán (Kodolányi Jánossal és Várkonyi Nándorral, 1941)
  • Francia-magyar művelődési kapcsolatok (1941)
  • Jókai Mór (1941)
  • A templomrabló (regény, 1943)
  • L'esprit français en Hongrie; Officina, Bp., 1944 (Officina Hungarica)
  • Két iskola (esszé, 1944)
  • A kísértet (regény, 1945)
  • Magyar-francia kapcsolatok (monográfia, 1946)
  • Játék és valóság (esszék, 1946)
  • Budai átkelés (elbeszélés, 1946)
  • Bűnbeesés (regény, 1947)
  • Hídszakadás (regény, 1948)
  • Négy nemzedék (antológia, 1948)
  • Sötétkamra (elbeszélés, 1948)
  • Egy özvegyasszony élete (elbeszélés, 1951)
  • A szegedi textilkombinát (elbeszélés, 1951)
  • Eötvös József (tanulmány, 1951, monográfia, 1953)
  • Romantika és realizmus (válogatott tanulmányok, 1956)
  • Világtájak (tanulmány, 1957)
  • Madártávlat (útirajzok, 1959)
  • Édenkert (elbeszélés, 1960)
  • Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után (monográfia, 1963; 2. kiadás: Világos után, 1987)
  • A magyar irodalom története I.-VI. 1964-1966
  • Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája (1965)
  • Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (tanulmány, 1966)
  • Eötvös József; Akadémiai, Bp., 1967
  • Vacsora Carmelben (útinapló, 1968)
  • Az ember és műve (tanulmány, 1971)
  • Az elveszett bárány (regény, 1974)
  • A sas és a serleg. Akadémiai arcképek (tanulmány, 1975)
  • Bakator (összegyűjtött kisregények, elbeszélések és drámák, 1975)
  • Werthertől Szilveszterig (tanulmány, 1976)
  • Évgyűrűk (visszaemlékezés, 1976)
  • Tiszta Emma (elbeszélés, 1978)
  • Budai Oroszlán (regény, 1978)
  • Félkör. Tanulmányok a XIX. századról; Szépirodalmi, Bp., 1979
  • Gyűrűk. Tanulmányok a XX. századról; Szépirodalmi, Bp., 1980
  • Komoly ének; Szépirodalmi, Bp., 1984 (Sőtér István művei)
  • A templomrabló. Júdás; Szépirodalmi, Bp., 1985 (Sőtér István művei)
  • Szeged könyve [minikönyv]; szerk. Péter László; Szegedi Nyomda, Szeged, 1986
  • Világos után. Nemzet és haladás: Aranytól Madáchig; Szépirodalmi, Bp., 1987 (Sőtér István művei)
  • Bárányt szoptató Oroszlán. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1988
  • A magyar irodalom története 1945-1975 (ún."SÓSKA", mint szerkesztő) 1981-1988

Műfordításai

Díjai, kitüntetései

  • Magyar Köztársasági Érdemrend (1948)
  • Kossuth-díj (1954)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1963)
  • az Ordre des Arts et Lettres tiszti fokozata (1974)
  • A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983)
  • József Attila-díj (1985)

Jegyzetek

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)

Források

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Ferenczi László: Sőtér István; Akadémiai, Bp., 1979 (Kortársaink)
  • Sőtér István irodalmi munkássága. Válogatott bibliográfia; összeáll. Csiszár Jolán; II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc, 1988

További információk